A mentális egészség egy nagyon megosztó téma sajnos. Nagyon sokan szenvednek különböző mentális problémáktól, mint pl. a depresszió, szorongás, szociálisszorongás, pánikbetegség, bipoláris zavar, PTSD (poszttraumás stressz zavar), testkép zavar, étkezési zavarok, függőségek és így tovább. Mégsem beszélünk róluk, mert cikinek vagy megalázónak érezhetjük, ha kiderül, hogy nincs minden rendben. Pedig ez egyáltalán nem így van! Nem szabadna, hogy tabutéma legyen a mentális jóllét. 

Ugyan úgy, mint a "civil" emberek között, a sportolóknál is előfordul, hogy betelik a pohár és kialakul valamilyen mentális probléma. Az American College of Sports Medicine adatai alapján az élsportolók 35% küzd étkezési zavarokkal, kiégéssel, depresszióval vagy szorongással. Ezek jelentősen befolyásolják az edzéseket, a versenyzést, a koncentrációt, a stresszkezelést és az atléta hangulatát is. Sokkal ingerlékenyebbek, motiválatlanabbak, és nem ritkák a dühkitörések sem, melynek általában az ilyen állapotban való, jóval gyengébb teljesítmény lehet az oka. A legtöbb esteben a sportolók zöme már kicsi gyerekkora óta jól el tud boldogulni a gondolataival és érzéseivel, de mikor már egy komolyabb "gödörben" találják magukat, akkor már nem mindig sikerül. Ilyenkor kerülhet szóba egy mentáltréner vagy egy sportpszichológus, súlyosabb estekben klinikai szakpszichológus és/vagy pszichiáter. 

A gyengébb teljesítmény okai...

A versenyzők mindennap azért kelnek fel, hogy jobbak és jobbak legyenek, minél feljebb jussanak a ranglétrán és hazájukat / egyesületüket méltó módon képviselhessék. Minden edzésen szívüket-lelküket bele teszik a munkába, mert tudják, hogy ez juttatja el őket a céljaikhoz. Viszont, ha beüt a krach, azt teljes összeomlás követi. Pánikbetegség alakulhat ki, szorongás, depresszió, testkép- és étkezési zavarok, függőség,  önértékelési / önbecsülési / önbizalmi problémák, és miegymás. A baj lehet magánéleti, belülről fakadó vagy külső ingerek hatására kialakuló. Íme a leggyakoribb okok az én tapasztalataim alapján.

Magánéleti pl... 

• Ha valamilyen nagyobb veszteség éri (halál vagy válás) → depressziós lehet akár.
• Ha változik a környezet (új otthon, új edző, új csapat, új sportlétesítmény) → szorongás alakulhat ki.

Belülről fakadó pl...

• Ha a versenyző nem tudja kiadni magából a felgyülemlett frusztrációt → pánikrohamot kaphat, amiből kialakulhat hosszabb távon a pánikbetegség, vagy dühkitörések fordulhatnak elő.
• Ha rendszeresen gyengén teljesít, elégedettlen és még az edzője is gyakran jelzi felé a csalódottságát → szintén akár a depresszióig is eljuthat.
• Ha hosszantartóan sorra nyerte a versenyeket, döntötte a rekordokat, de a szervezete bele fáradt a folyamatos nyomásba és eredmény kényszerbe → szintén depresszió és önértékelési / önbecsülési problémák, esetenként függőség lehet a vége.
• Ha a sportolóra jellemző a már nem egészséges perfekcionizmus / maximalizmus → depresszió, szorongás és nem reális önértékelési problémák fordulhatnak elő. 

Külső inger pl...

• Ha az edzője napi szinten elmondja, hogy fogyjon vagy hízzon → testkép- és étkezési zavar jelentkezhet.
• Ha a vezetőség vagy család (leginkább gyerekeknél) nem elégedett és telhetetlen a sportoló teljesítményével → szorongás, illetve önértékelési gondok üthetik fel a fejüket.
• Ha ne adj isten zaklatás, szexuális zaklatás vagy bármilyen más bántalmazás éri, amit ő maga nem tud feldolgozni, beszélni meg nem mer róla → PTSD (sajnos ma már ez is egyre gyakoribb sportólói körökben). 

Jelek, ha valami nincs rendben egy sportolónál:

1. Elkerüli a társashelyzeteket.
2. Jellemzően csendes vagy visszahúzódó.
3. Ingerlékenység, frusztráció külső tünetei.
4. "Rossz hozzáállás", kilátástalanságot sugalló megnyilvánulások.
5. Csökkent energia és motiváció.
6. Változás vagy rendszertelenség az étkezési és alvási szokásokban.

Mi mégis várjuk az eredményeket...

Sok profi sportoló küzd hasonló gondokkal, mi mégis el várjuk a jó eredményeket. De ha netán veszít a kedvenc játékosunk vagy csapatunk, akkor ordítunk a tv-vel és aztán kiírjuk a Facebookra, hogy milyen mérhetetlenül csalódtunk és mérgesek vagyunk, mert vesztettek / kiestek a bajnokságból / nem jutottak döntőbe, stb. Viszont azt sosem kérdezi, vagy mondja senki, hogy esetleg baj lehet, mentálisan nincs rendben, fizikailag sérült, volt egy hosszabban tartó betegsége... És ezek nem kifogások, puszta tények, mivel a versenysportolók is emberek. 

Néhány élsportoló, akik a mentális jóllétükért küzdenek / küzdöttek.

• Michael Phelps: 23-szoros olimpiai bajnok amerikai úszó. "Minden egyes Olimpia után mélységes mély depresszióba zuhantam," annyira, hogy súlyos drogproblémái voltak és rendszeres öngyilkossági gondolatai.

• Serena Williams: 4-szeres olimpiai bajnok amerikai teniszező. "Egész állónap zokogtam a kanapén és olyan nyomorultnak éreztem magam, hogy az leírhatatlan." Williams ezzel felvállalta szülés utáni depresszióját, miután a 2018-as Mudabala Silicon Valley Classic tenisz versenyen 3 sima szettet veszített 52 perc alatt. 

• Robin Söderling: Jelenleg ő a legmagasabban rangsorolt svéd tenisz versenyző. "Amint én, úgy a legtöbb élsportoló is a sportnak szenteli az életét. Sportolónak lenni hihetetlenül nagy kihívás a mentális egészség szempontjából. Engem majdnem megölt a tökéletességre való törekvésem és az állandó nyomás." Söderlingnek közel 9 év alatt sikerült legyőznie szorongást és pánikbetegségét.

• Adam Peaty: 3-szoros olimpiai bajnok brit úszó. "Hihetetlenül magányos utazás volt. Az ördög a vállamon azt mondja, hogy "lemaradsz az életről, nem vagy elég jó, szükséged van egy italra, nem kaphatod meg, amit akarsz, nem lehetsz boldog". "Eljutottam arra a pontra a karrieremben, amikor már nem éreztem magam önmagamnak – nem éreztem magam boldognak az úszásban, nem éreztem boldognak a versenyzést, ami a legnagyobb szerelmem a sportban. A kezem egy önmegsemmisítő gomb felett lebegett, mert ha nem érem el a kívánt eredményt, akkor elpusztítom magam."  Peaty nyíltan felvállalta, súlyos alkohol problémáit és depresszióját.

• Aly Raisman: 3-szoros  olimpiai bajnok amerikai tornász. "Nagyon sokszor van szorongásom és ilyenkor nem tudok a jelenben lenni." "Rengeteget dolgozok magamon és az önreflexciómon, amikor rosszul érzem magam mindig keresek valamit, ami boldoggá tesz és jobban érzem magam tőle." Raisman egyike azoknak a tornászoknak, akik felszólaltak Larry Nassart ellen, szexuális zaklatás miatt. 

• Ronda Rousey: Olimpkon amerikai dzsúdózó, MMA és UFC harcos. "Öngyilkos akartam lenni, mikor 2015-ben elvesztettem az UFC 193-at, mert úgy éreztem, ha nem vagyok bajnok , akkor 'semmi'. Rousey egyébként nagypapáját és édesapját is öngyilkosság miatt vesztette el.  

• Kevin Love: Világ- és olimpiai bajnok amerikai kosárlabdázó. "Egyedül éltem akkoriban és a szociális szorongásom olyan súlyos volt, hogy el sem hagytam a lakásom... Olyan érzésem volt, mintha egyedül lennék egy lakatlan szigeten, és mindig éjfél lenne. Csak sötét. Sötét és egyedül a gondolataimmal. Minden. Egyes. Nap." "Lebénított a depresszió és a jövő értelmetlennek tűnt." "Ha nem lett volna néhány közeli barátom, nem tudom, hogy ma itt lennék-e és elmondanám a történetemet... Gyógyszerre és terápiára volt szűkségem. Most is szűkségem van ezekre a dolgokra és valószínűleg mindig is lesz."

• Simone Biles: 4-szeres olimpiai bajnok amerikai tornász. „Sajnálom. Tudom, hogy néhány embert cserben hagytam. Nem okoz gondot, hogy ezt a beismerjem. De a nap végén mi is csak emberek vagyunk. Van, amikor vissza kell lépned egyet. Nem akartam semmi hülyeséget csinálni. Ez az olimpia, a világ legnagyobb sporteseménye, amelyen, ha nem száz vagy százhúsz százalékot teljesítesz, megsérülhetsz." „Meg kell védenünk az elménket és a testünket ahelyett, hogy csak odamegyünk és azt tesszük, amit a világ elvár tőlünk.”  Biles volt a 2020 (21)-es Olimpia legesélyesebb tornász nyertese, de az első szer után visszalépett a versenyen való részvételtől, mentális okokra hivatkozva. A felkészülés alatt elvesztette egy közeli hozzátartozóját, Ő is érintett volt a Larry Nassart-ügyben, és mindemellett próbált megfelelni a világ elvárásainak. 

Segítséghez fordulni a sportolók számára sokáig stigmának számított. Azért, mert kemény vagy és erős, mindenki azt gondolta, neked, egyedül kell megoldanod. Nincs szűkséged segítségre. Ha ehhez hozzá adjuk az élsportolókra jellemző perfekcionizmust, láthatjuk, micsoda pusztító erővé válik a kényszer, amely az atléták folyamatos elégedettlenségét táplálja, függetlenül attól, hogyan teljesítenek valójában. Az egészséges egyensúly megtalálása hihetetlenül nehéz. Ahogyan kúszol felfelé a ranglétrán, ezek az érzések egyre erősebben jelentkeznek és annál, aki érzékenyebb az ilyesmire, ez még hangsúlyosabbá válik.        -Dr. Matthew Sacco (híres sportpszichológus)

Hogyan kezeljük a mentális problémákat?

Ezek komoly és súlyos dolgok, melyek nagyban befolyásolhatják nem csak a teljesítményünket, de akár az életünket is. Éppen ezért a legjobb döntés ilyenkor, ha megfelelő szakemberhez fordulunk segítségért. Ők erre vannak kiképezve, azért tanultak annyit, hogy ilyen estekben megfelelő segítséget tudjanak nyújtani.  SEGÍTSÉGET KÉRNI MENŐ!! 

Hogyan kezeljük az "azzal" élőket? 

• Bizonyítsuk be nekik, hogy nincsnek egyedül.
• Érjük el, hogy tudják, ránk mindig számíthatnak.
• Fogadjuk el a döntéseiket, és bízzunk bennük.
• Legyünk ott mellettük és támogassuk őket a gyógyulásuk útján!
• De a legjobb, ha átöleled és a fülébe súgod, hogy "minden rendben lesz, én itt vagyok!"